A sujtás technikáról
Története
Amikor az online Arcanum szótárban a sujtás főnévre keresünk, azt találjuk, hogy a sujtás ruhadíszítésre használt, lapos, 2- 6 mm szélességű zsinór, amelyet fonatolással állítanak elő. Az eredeti zsinór két különálló, párhuzamos fonalkötegből áll, ezek között szabad szemmel látható egy választóvonal.
A Wikipédián azt olvashatjuk, hogy a magyar viseletben a 17. században jelent meg a sujtás, fénykorát pedig a rokokó korszakban élte.A Pallas nagy lexikona szerint a sujtás lapos zsinórzat, mellyel a magyar huszárok ruháit, a magyar dolmányt, valamint a korábban említett mentét és nadrágot cifrázzák ki. Átvitt értelemben pedig lehet cirkonya, tehát arra a magyaros öltözetre, amit sujtással díszítenek túldíszítettség is jellemző lehet.
Rigó Emese -aki szintén sujtás ékszereket készít- weboldalán azt írja, hogy a sujtás szó a francia nyelvben is elterjedt úgy mint "soutache", s az angol nyelvben a mai napig "soutache embroidery" kifejezéssel illetik ezt a technikát, amely inkább sujtásos hímzést jelent, mint varrást. Ez arra utal, hogy míg a ruhákra inkább hímzésre emlékeztető mozulatokat végzünk, addig az ékszerkészítésben varrjuk a zsinórokat egymáshoz.
A Wikipédia szerint a "haute couture" egy francia kifejezés a magas színvonalú, nemes kivitelű ruhakészítésre, az exkluzív és egyedi gyártású divatcikkekre. Ezzel a kifejezéssel Rigó Emese szerint általánosságban használva illethetjük a sujtás ékszereket is, hiszen azok mindig egy-egy vásárló megrendelésére készülnek, egyedi elképzelés alapján, különleges figyelemmel és időigényes kézimunkával.
Jelenleg is találunk még sujtás hímzést ruhákon, néhány magyarországi alkotó (pl. Kaczur Alexandra) ma is használ sujtás zsinórt ruhák díszítésére, melytől még egyedibbé válhatnak a férfi és női ruhadarabok egyaránt. Régebben csak néhány szín állt a kézművesek rendelkezésére (piros, fekete, fehér, kék esetleg arany és ezüst), míg ma már egész széles a színpaletta, így a lehetőségek is határtalanok.
A sujtás ékszerek készítői számos helyen a világban ötvözik a modern technikákat a hagyományos motívumokkal, melynek eredményeképpen nagyon izgalmas és sokszínű ékszerek születnek meg.
Források: Arcanum; Wikipédia; Rigó Emese, Kaczur Alexandra
Alapanyagok és elkészítésük
Sujtás ékszerek készítéséhez elsősorban sujtás zsinórok szükségesek. A zsinórokat egy úgynevezett kaboson vagy nagyobb szemű gyöngy/félgyöngy köré varrom egy 10-es gyöngyvarró tű és némi monofil szál -mely egy átlátszó cérna- segítségével úgy, hogy milliméterről milliméterre haladok. Ez a kezdeti rész lesz általában fő alkotóeleme egy-egy alkotásnak. A zsinórokkal játszván alakítom ki az ékszer megálmodott formáját, melyet közben gyöngyökkel, kristályokkal, ásványokkal díszítek. Végezetül az ékszer megkapja a fémszerelékeket, valamint a hátát bőrrel vagy műbőrrel fedem ragasztva vagy varrva.
A kézművesség számos technikája ötvözhető a sujtással, melyekből én a gyöngyhímzést, a makramét, továbbá a kabosonok terén pedig a kézzel készített, süthető gyurmából készült egyedi kabosonokat szoktam beemelni.
Egyediség
Minden ékszer kézzel készül és egyedi. Két egyformát csak abban az esetben készítek, ha ez a konkrét kérés egy érdeklődőtől érkezik. Amennyiben a kedves megrendelő egy korábban, másnak alkotott ékszert szeretne velem újra elkészíttetni, mindig igyekszem alapanyagban vagy mintában kicsit eltérőt varrni a korábbitól.
Amikor megálmodunk közösen egy ékszert, akkor ezt egy hosszasabb, akár 1-3 órás tervezési folyamat is megelőzheti. Ez az időszak lehetőség arra, hogy a megrendelő és az alkotó egymásra tudjon hangolódni, melyre azért van szükség, hogy a leendő ékszer tulajdonosa valóban azt kapja majd, amit szeretne, s amit ténylegesen szívesen viselne és hordana.